Keresztelő Jánost lefejezteti Heródes. Jézus a hírre félre szeretne vonulni. Azt várják tőle, hogy János helyére lép, hogy próféta lesz, hogy harcol, számon kér… Jézus nem megy bele apró csetepatékba. nem ezért jött. Ő több, mint a múlt prófétája. Ő a jövő alapja. Ezért inkább kitér az összeütközés elől. Fülöp király felségterületére megy, hogy Heródes ne tudja elérni. Tanítványaival szeretne együtt lenni. Most térnek vissza a „tanösvény”-ről. Kettesével elküldte őket hirdetni az evangéliumot. Csodák történtek a kezük nyomán. Szeretné ezeket helyére tenni, nehogy elbízzák magukat.
Ám az emberek utánuk mennek. Ez egy kicsiny ország, hamar terjednek a hírek. Jézusnak „megesett rajtuk a szíve”. AZ első üzenet a mai evangéliumból: mi másokért születtünk! Felelősek vagyunk egymásért. Nem elég szánakozni a másik baján, nyomorán, segíteni is kell. Jézus kétféleképp segít: egyrészt tanítja őket, iránytűt ad nekik, hogy el tudjanak igazodni, hogy jó döntést hozzanak az élet keresztútjainál; másrészt kenyeret ad nekik, hogy legyen erejük hazavinni és megvalósítani a meghallgatott tanítást.
Jézus – a régi prófétákhoz hasonlóan – gondoskodik követőiről. Ezzel üzenetet is küld nekünk: az éhséget nem szabad lebecsülni, sem túlértékelni. Kishitűvé vagy elbizakodottá tehet. Mindkettő eltávolít Istentől. Tanulhatunk Jézustól vendéglátást szervezni!
- Először letelepíti az embereket. A keresztény, a Krisztust követő ember, nem magányos. Testvérek között él. A kenyérszaporítás a testvérek étkezése. Gondoskodunk egymásról. Szeretetlakoma az.
- Szeretetközösséget formál Jézus követőiből. Ez a pap dolga is: szeretetközösséggé formálni az egyházközséget. Minden részlet fontos: a kenyér is, melyet Jézus ad, és így a mindennapi kenyérért mindig jár neki a köszönet. Akik osztják: az apostolok, hiszen ők Jézustól kapott utasítást teljesítenek. Az ősegyházban a diakónusok a kenyér őrállói voltak. Arra figyeltek, hogy miközben egyeseknek túl sok van, ne fordulhasson elő, hogy mások pedig éheznek.
- És fontosak azok is, akik fogyasztják, hiszen nekik is szeretettel kell lenniük egymás iránt. Amíg közelebb éltünk egymáshoz, jobban észrevettük egymás szükségét. Most, hogy megnőttek közöttünk a távolságok, magasabbak lettek a kerítések, nem látjuk a mások szükségét.
- S végül fontos a maradék is. Aki Jézus közelében él, az nem pazarol. A múlt század közepén valaki Amerikában járva így összegezte tapasztalatait:” Ez a nép nem szükségből vásárol, hanem szórakozásból. Nagyon sok a kukába kidobott kenyér.” Manapság már nálunk is elmondható ugyanez. Európa, Amerika pazarol. Nem csoda, hogy a világ másik felén éheznek.
Az ószövetségben már van előzménye a kenyérszaporításnak. Elizeus próféta 20 kenyérrel 100 embert lakat jól. Jézus 5 kenyérrel 5000 embert. Ennyivel nagyobb Jézus hatalma. Mózes idejében Isten mannával táplálja a választott nép tagjait negyven éven át a pusztában, amíg meg nem halnak azok, akik lázadtak ellene, ill. amíg el nem érik az ígéret földjét. Az Égi kenyérnek ma is megtisztító és megerősítő ereje van. Zarándoklat a mi életünk is. Vándorlunk a földi létből az örök életbe.
A lakoma a keleti népeknél a közösségalkotás eszköze. Majd az Utolsó Vacsora lesz Jézusnál az örök élet közösségformáló alkalma. A messiási idő eljövetelét jelzi ez a csoda. Szinte szóról szóra ugyanígy történik a kenyér megáldása, megtörése majd szétosztása az Utolsó Vacsorán is. Ahogyan az apostolok közösségben vannak az Utolsó Vacsorán, úgy kell nekünk is közösségben lenni, egymást erősíteni a mindennapok étkezésénél a családban, a földi ünnepségek alkalmával, és itt a templomban az égi kenyér vételénél, az egyház közösségében.
Ma is nagyon fontos lenne, hogy ott, ahol a mindennapi kenyér elosztásáról döntenek, hívő emberek üljenek. Csak hittel és szeretetettel lehet úgy osztani a mindennapi kenyeret, hogy mindenkinek jusson belőle. A Mi Atyánk kenyere megosztandó kenyér. Egy mondat az imában a mindennapi kenyér és a mindennapi megbocsátás. Ezért kell hitt ahhoz, hogy jól tudjuk adni, és hit ahhoz, hogy úgy tudjuk fogadni, mint Isten ajándékát. Ezért nagyon fontos az étkezés előtti és utáni ima: Istentől fogadjuk, őelőtte fogyasszuk, és neki hálát adva gyűjtsük össze és becsüljük meg a maradékot.
Mindez csak szeretetközösségben valósítható meg. A szeretet nem intézményesíthető. A szeretet mindig személyes. Jézust királlyá akarják tenni a kenyérszaporítás után. Nem fogadja el. Istennek köszönjétek meg, mondja, és gyorsan elküldi tanítványait a tó tulsó partjára, nehogy fejükbe szálljon a dicsőség. Ő a tömeget küldi haza azzal a feladattal, hogy maradjanak meg a hit és a szeretet közösségében. Ő pedig felmegy a hegyre, hogy imádkozzék.
Amikor valami jól sikerül életünkben, mert rajta van az Isten áldása, ezt a sorrendet tartsuk be. A segítőkre legyen gondunk. A rászorulókat állítsuk irányba, a köszönetet továbbítsuk Istennek, mi magunk pedig adjunk hálát.