A kálmánházi görögkatolikus egyházközség és templom története
A XX. század első évtizedében létrejött Kálmánházán (korábban Bogárháza) az anyakönyvi bejegyzések szerint már a XIX. század utolsó harmadában kimutatható a görögkatolikusok jelenléte. A görögkatolikus családok számát gyarapították azok a betelepültek, akiknek jelentősebb csoportja 1904 és 1910 között érkezett a településre. A Kálmánházára költözés indoka elsősorban az olcsón vásárolható föld volt, amely a megélhetést biztosította. A településen földet vásárló családok ingyen építési telket kaptak. Balsa település és a szomszédos Hajdúdorog görögkatolikus lakói körében gyorsan terjedő hír hatására jelentős számú család jött Kálmánházára.
A görög- és római katolikus hívek az uradalmi magtárt alakították ki közös templomnak. Az épület az 1870-es években épült. 1905-ben átalakították, majd 1906-ban tornyot építettek hozzá. Az épület így egyhajós, egytornyú, egyenes szentélylezárású csarnoktemplom lett. A templomot azonban csak 1920. október 1-jén szentelték fel Páduai Szent Antal tiszteletére, amikor Szmrecsányi egri érsek 30.000 koronás adományából kifizették a magtárt és a területet. 1912. május 6-án Ferenc József király, a magyar katolikus egyház főkegyura megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét, X. Pius pápa 1912. június 8-án kiadott bullájában pedig megerősítette azt. Kálmánháza a hajdúdorogi egyházközség fíliája lett. A görögkatolikus közösség lelki gondozását így a hajdúdorogi paróchia látta el. Előbb a segédlelkészek, majd a bazilita szerzetesek jártak ki havonta misézni (az 1920-as évek végétől 1938-ig Nagy Béla, 1939-43-ig Vattamán Imre, 1943-tól Liki, Orosz és Joób szerzetesek, 1945-1946-ban Kiss Andor és Galamb György görögkatolikus papok).
Az önálló egyházközség anyagi alapját Szabó István és neje, Lippai Mária 10 holdas földadománya teremtette meg, akik ezt hősi halált halt János fiuk emlékére ajánlották fel. A hívek körében mozgalom bontakozott ki annak érdekében, hogy saját papot kapjanak. Dr. Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök – látva a komoly szándékot – 1947-ben megalapította az önálló egyházközséget, melynek első lelkészévé Galamb Györgyöt nevezte ki. Ő szervezte meg a filiákat (Ökörkút, Nagyszegegyháza, Hosszúhát – ma Petőfi-tag és a Nyíregyházához tartozó Felsősima), és missziós lelkülettel igyekezett elmélyíteni a görögkatolikus öntudatot.
A görögkatolikusok már az 1940-es évek elején önálló templomot akartak építeni, a háború azonban elsodorta álmaikat. 1951 augusztusában az egyházközségi föld állami felajánlásra került. Az 1950-es évek végén újból templomépítésen gondolkodtak a hívek. A templomépítéshez 1958-ban a mai Kossuth út 11. szám alatt telket vásároltak Beleznai Mihálytól. A 312 öles templomhelyet a hívek 25 Ft/öl áron megváltották. 1958. június 15-én a megvásárolt telken már kereszt állt. Kozma Lajos (1955-től szolgált lelkészként Kálmánházán) minden igyekezete ellenére a templomépítés nem valósult meg. A telket l984-ben az egyházmegye engedélyével értékesítették.
A két egyházközség 1968-ban a közös templom felújítására szánta el magát, melyet két dúc-sorral és kiváltó gerendával megerősítettek, és új külső sekrestyét is építettek. A közös használatú templomot azonban 1984 februárjában Becker Gábor építészmérnök szakvéleménye életveszélyessé nyilvánította.
A görög- és a római katolikus hívek külön-külön templom építésében gondolkodtak. Mindkét egyházközség kérvényezte a templomépítés engedélyezését. Az építési engedély kiadásakor kikötés volt, hogy az építendő két templom együttes alapterülete nem lehet nagyobb a régi, közös használatú templom alapterületénél. Mindkét felekezet 1985. február 5-én megkapta az építési engedélyt. A római katolikus templom 1985-ben felépült.
A görögkatolikus templom építési tervét Vincze István megyei főépítész készítette. 1985-ben az egyházközség Tálas Mihály paróchus vezetésével kérvényezte az alap elkészítésének engedélyezését. 1985. szeptember 13-án a „Mennyei király” elimádkozása után megkezdték az alap kiásását. Az ősz folyamán az alapot kiásták és beöntötték. A templomépítés a Kossuth út 11. szám alatti telek árával, 60.000 Ft. tőkével kezdődött. A templomépítéshez szükséges adományok gyűjtését hirdetés útján szervezték. A kálmánházi görögkatolikus hívek családonként 5.000 Ft-tal járultak hozzá a templomépítéshez. Természetesen nevük elhallgatását kérve sokan többet is adományoztak, többen pedig vallási hovatartozástól függetlenül is segítettek. Megemlítendő Nánási Tóth Lajos hajdúnánási festő, akinek ekkor Kálmánházán voltak kiállítva a képei. Ő az elkövetkező egy évben a képek értékesítésből származó jövedelem 50 %-át a templomépítésre adományozta. A templom alapjának kiásása az első közös munka volt, amelyre nagyon sokan érkeztek ásóval és lapáttal. Az alapot néhány nap alatt kiásták. A templom alapjának betonnal történő beöntésére a papnövendékek jelentkeztek, keverték és hordták a betont. A szakemberek irányították a munkát, igazították és végül vízszintbe simították az alapot. 1986 virágvasárnapján Legeza László főesperes megszentelte az oltár alapkövét. A templom falazásához Fodor Sándor kálmánházi teherfuvarozó Hajdúnánásról szállította a téglát. A tégla lerakását a környéken élők és az általuk mozgósított emberek végezték. A téglát a falazáshoz a kispapok és a fiatal helybeliek hordták. A falazás munkálatai 1986. április 4-én kezdődtek. Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye jelenlegi metropolitája papnövendékként segítette az építkezést. A munka folyamatossága érdekében a paróchus minden este biciklire ült és körbejárta a települést. Megérdeklődte, hogy ki az, aki az elkövetkező nap tud segíteni. Mihály Pál építésvezető irányításával folyamatosan dolgoztak a hívek. Egy-két szakember, kőműves mellett sok-sok segédmunkás dolgozott. Drobnyi József műszaki ellenőr folyamatosan ellenőrizte, hogy a tervnek megfelelően, a szabályokat figyelembe véve halad-e az építkezés. A templom előterében, az előcsarnokban a földbe lett elhelyezve egy betonkereszt, amely a templomépítés miatt került elbontásra. 1986. október 12-én dr. Keresztes Szilárd püspök az „Istenszülő oltalma” tiszteletére felszentelte az új kálmánházi görögkatolikus templomot, amely az egyházközség, sőt az egész település mai napig emlegetett összefogásának és áldozatvállalásának is jelképe lett. A templomkertbe 1987-ben a Szabó család – az egyházközség mai napig kiemelt támogatója – új keresztet állíttatott.
A belső berendezés Bánhegyi Béla asztalos munkája. A templom és a sekrestye festését Palicz András (evangélikus) és Kökényesi János (görögkatolikus) kálmánházi lakosok kivitelezték, mégpedig ellenszolgáltatás nélkül. Úgyszintén felajánlásként a mennyezet festését Deák József kálmánházi lakos készítette; Körte János valamint Körte Ferenc Kálmánházáról elszármazottak pedig lerakták a járólapot. A képeket Petrasovszky Leó és Petrasovszky Manó (a XX. század közepe neorealista és neobarokk festészetének kimagasló képviselői), valamint Pásztor Miklós és Pikó László festette. A tűzzománc Keresztre-feszítés csoport Kátai Ildikó alkotása. A Könnyező Pócsi Kegykép másolatát Monostory Viktória készítette. 1993-ban az utolsó ikon is elkészült, a hátoldalán a festést támogatók nevei szerepelnek. 1994-ben a templom belsejét újból festették, ezt követően Tálas Mihály lelkészt, aki l978-tól szolgált Kálmánházán, Bujra helyezték.
Hogyan került a nagyszegegyházi harang a kálmánházi görögkatolikus templomba? A kálmánházi egyházközség nagyszegegyházi filiáját Galamb György lelkész szervezte meg. Az iskola bezárását követően a lakosság elköltözött Szegegyházáról, a harang némán állt az egykori településen. Dr. Verdes Miklós kálmánházi paróchus (1973-1978) és a Szegegyházáról Kálmánházára költözött Kardos János és Kardos György kezdeményezte a harang elhozatalát. A Nagyszegegyházán lévő harangláb harangját Fodor Miklós, Kardos György, Kardos János, Kiss Ernő és Mester János közös összefogásával 1974-ben szekéren Kálmánházára hozták. A harangot a görögkatolikus paróchia udvarán lévő magtárba tették. A harangon lévő Debreceni György nevet leborotválták, mivel feltételezés szerint nem ő adta a legtöbbet a harangöntésre. 1981-ben a harangot Hajdúdorogra akarták vinni, tulajdonvita miatt. A kálmánházi hívek nem engedték, és a templomtorony nyugati ablakát kibontva, 1981-ben a régi templomtoronyba felhúzták a harangot. A harang ma az új görögkatolikus templom tornyából hívja a híveket imára.
A kálmánházi görögkatolikus templomban tiszteljük Szent Miklós ereklyéjét. A tanúsítvány szerint az ereklye egy szilánkot tartalmaz Szent Miklós műrai püspök csontjaiból. Az ereklye Kozma Lajos szolgálata idején, 1963. szeptember 30-án lett a kálmánházi közös használatú templomban elhelyezve, majd került át az új templomba. Azért is fontos ez az ereklye, mert a görögkatolikus egyház védőszentje Szent Miklós püspök.
Az egyházközség létszáma (a fíliákkal együtt) 2016-ban több mint 200 családban közel 500 fő (Kálmánháza: 370 fő, Petőfi-tag: 70 fő, Felsősima: 60 fő), ezzel a település második legnépesebb felekezete a görögkatolikus.
A hívek száma Kálmánházán:
1948-ban 563 fő
1982-ben 760 fő
2000-ben 546 fő
2011-ben 434 fő (népszámlálási adatok)
Paróchusok és szolgálati idejük, valamint tisztségük:
1947-1954: Galamb György szervezőlelkész,
1955-1969: Kozma Lajos paróchus,
1969-1973: Dr. Békés Géza Ágoston paróchus,
1973-1978: Dr. Verdes Miklós paróchus,
1978-1994: Tálas Mihály helyettes lelkész,
1994-2000: Dr. Janka György paróchus,
2000-2004: Dr. Sivadó Csaba paróchus,
2004-2006: Dr. Véghseő Tamás paróchus,
2006-2007: Dr. Kiss Andor paróchus,
2007-től Hülvely Zoltán paróchus jelenleg is.
– Galamb György (1947-1955): Az önálló egyházközség első lelkészeként megszervezte az egyházközséghez tartozó filiákat (Ökörkút, Nagyszegegyháza, Hosszúhát), és igyekezett elmélyíteni a görög katolikus öntudatot.
– Kozma Lajos (1955-1969): Paróchusi szolgálata alatt 1958-ban templomhelyet vásárolt az egyházközség, 1964-ben új paróchia épült, 1968-ban pedig a római katolikus egyházközséggel közösen felújították a közös templomot, amelyhez új külső sekrestyét is építettek.
– Dr. Békés Géza (1969-1973): Közadakozásból két harangot, új miseruhákat és evangéliumos könyveket vásárolt az anyaegyházba és a filiákba, két kehelykészletet aranyoztatott. 1972-ben jubileumi ünnepséget szervezett az egyházközség alapításának 25. évfordulójára.
– Dr. Verdes Miklós (1973-1978): Lerakatta a közös templomban a korábban megvásárolt mozaiklapokat, és az ő közreműködésével született meg a templom új berendezési tervezete. A paróchián fürdőszoba került kialakításra, valamint elkészült a paplak új vaskerítése.
– Tálas Mihály (1978-1994): Az ő nevéhez kapcsolódik az új, önálló görög katolikus templom felépítése 1985-1986-ban, ami az egyházközség összefogásának és áldozatvállalásának jelképe lett, továbbá a paróchia épületének kibővítése, tetőszerkezetének felújítása, valamint a központi- majd gázfűtés kialakítása.
– Dr. Janka György (1994-2000): A hívek adományából megvalósította a templom gázfűtését, felújíttatta a templom melletti kőkeresztet, koordinálta a paróchián az iroda és a fürdőszoba teljes felújítását. Megtörtént a csatorna-kiépítés és a telefonvonal bekötése. 1997-ben az egyházközség alapításának 50 éves jubileumára ünnepséget szervezett.
– Dr. Sivadó Csaba (2000-2004): Paróchusi működése alatt került sor a paróchia nyílászáróinak cseréjére, valamint az épület teljes külső szigetelésének kiépítésére.
– Dr. Véghseö Tamás (2004-2006): A hívek adományaiból gázkonvektorok kerültek beépítésre a templomba, valamint előtető készült a templomhoz és a paróchiához.
– Dr. Kiss Andor (2006-2007): Gondot fordított az elhasználódott liturgikus könyvek újrakötésére, liturgikus ruhák beszerzésére, valamint az egyházközségi iroda új bútorokkal történő felszerelésére.
– Hülvely Zoltán (2007-): A hívek adományaiból egyházmegyei segítséggel felújításra kerültek a templom villamos berendezései, valamint korszerűsítésre került a templom villámhárító rendszere. A templom csatornáit újakra cserélték, a templomkert kerítését lefestették, majd felszentelésének 25. évfordulójára (2011-ben) ugyancsak a hívek és egy Kálmánházáról elszármazott testvérünk áldozatos közreműködésével teljes felújításra került a sekrestye (járólapozás és vizes blokk), a templombelső pedig tisztító festést kapott. A jubileumi ünnepséget a település széleskörű felekezeti és társadalmi összefogásával, Kocsis Fülöp megyéspüspök és a korábban szolgálatot teljesítő lelkipásztorok közreműködésével tartották meg. 2012-ben az egyházközség pályázatot nyújtott be falumegújítás és –fejlesztés címen a templomépület külső felújítására. Az elnyert pályázati támogatásból és saját forrásból elkészült a templomtető lemosása és bádogos szerkezeteinek javítása illetve cseréje, a homlokzat festése, továbbá előtető készült a sekrestyéhez. A templomépület körül térkövezési munkálatok történtek, valamint körmeneti járda készült. A templomkertben parkosítás keretében asztal és pad, valamint kerékpártároló került kihelyezésre. A paróchián új hátsó kerítés készült. A Darányi Ignác Terv keretében felújított templom megáldására 2014. október 19-én került sor dr. Seszták István, a Hajdúdorogi Egyházmegye pasztorális helynöke vezetésével.
A kálmánházi görögkatolikus templom felépítése kapcsán megtapasztalt múltbéli összefogás és áldozatvállalás emléke elevenen él a község lakóinak emlékezetében. Hogy erre az erőre ma is szükség van közös céljaink eléréséhez, mindannyian tapasztaljuk. Így a templom épülete – építészeti és hitéleti funkciója mellett – a közösség összetartozásának és megőrzésének is jelképe.
(Dr. Janka György: „A Kálmánházi Görög Katolikus Egyházközség 50 éves jubileuma” és Kiss János-Nagy Tamás: „Bogárházától Kálmánházáig”, Kálmánháza 2010. munkája alapján összeállította: Hülvely Zoltán paróchus)