Mt 21,33-42: A gyilkos szőlőmunkások: „A gazda szőlőt ültetett, bekerítette sövénnyel, sajtót ásott benne, majd bérbe adta … A bérlők így biztatták egymást: Itt az örökös, gyertek öljük meg, és miénk lesz az öröksége.” Jézus korában a szolga, a bérlő az egész társadalom alapja volt. A Római Birodalomban 7 millió szabad római és 60 millió szolga-rabszolga élt. A demokrácia mintájaként emlegetett görögöknél a társadalom 10%-a volt szabad görög, 10%-a idegen, és 80%-a szolga.
A példabeszédbéli bérlők mindent készen kapnak: a szőlőt, a védelmet, az eszközöket, a rendet. Valójában mindez eszköz a saját boldogulásukhoz. Annyit kell adniuk belőle, amennyi a számukra szükségesen kívül még marad. A Gazda – az Isten – tettekre teremtett minket. Ezt üzeni ez a példabeszéd. Egy olyan világot alkotott, amely akkor működik jól, ha az ember benne tevékenyen él. Ezért is szabály pl. a szerzeteseknél a kétkezi munka. Ez adja a józanságot, amely az erények kocsisa.
A világot „megművelő” ember mérték- és értékadója az Isten. Hozzá kell vinnünk, mérnünk életünk minden eseményét. Ha valami sikerül, nem a magunk vállát kell megverni: t.i. hogy milyen nagyszerűek vagyunk, hanem neki kell megköszönni, hogy mennyit segített. Másrészt – és ez is üzenete ennek a példabeszédnek – soha nem sajátíthatjuk ki ezt a világot, nem programozhatjuk át törvényeit, mert nem mi vagyunk alkotói, nem lehetünk tehát a törvényhozói sem.
A történelem során – ennek ellenére, – az ember mindig Isten helyébe akart lépni, és átszabni törvényeit. Mint a mesében, ahol a cukrász fellázítja a gyermekeket az orvos ellen, és a gyermekbíróság halálra ítéli az orvost, mert mindig keserű orvosságot ír fel, és nem engedi, hogy korlátlanul ehessenek édességeket. Megmosolyogtató a mese, hisz tudjuk, hogy az orvos gyógyítani akart a keserűvel, a bajt megelőzni a tiltással.
Ugyanúgy, mint az Orvosok Orvosa, az Isten teszi, amikor törvényeket ad. Az emberrel újra-, meg újra el akarták hitetni – mintha buta gyerek lenne -, hogy az Isten rossz, és Hitler a jó, a kommunizmus a jó, a multinacionális cégek a jók… Nem véletlen, hogy ezeknek az új rendszereknek első gondja mindig az egyházzal, az Isten rendjével és az ő küldötteivel volt és van, éppen úgy, mint a példabeszédbéli bérlőknek.
Néha kinevetnek, máskor megvernek, ósdinak tartják a szabályokat, melyekhez igazodunk: ne paráználkodj, ne lopj, ne hazudj. Új jelszavak jönnek: minél nagyobb haszon, mindegy, csak én boldoguljak, az életem az enyém, azt teszek vele, amit akarok. Pál apostol ezt ekképp fogalmazza meg: „a kereszt a zsidóknak botrány, a görögöknek bolondság, nekünk azonban, akik hiszünk, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” Isten logikája, matematikája más, mint az embereké. Egyetlen Fiát sem sajnálja, mert a szeretet nyelvén beszél, az mozgatja a tetteit.
Ránk bízta a világot, hogy a jóra használjuk. Hogy ezt meg tudjuk tenni, két dolog szükséges: ismerni a világot – Ezt tanuljuk meg az iskolában. Erről szól minden tanév. Ismerjük meg az Istent és a szabályait: erről szólnak a hittanórák és a szertartások itt a templomban. Ha emlékeztek rá, egy kert történetével kezdődik az egész biblia is. Az édenkert történetével. Ádám és Éva kapnak egy szép kertet. Egymást is készen kapják. Egy szabály van csak ebben a kertben. ki tudja megmondani?… A jó és rossz tudás fájáról nem ehetnek. A képek nyelvén ez azt jelenti, hogy: „Ember! Az egész világot, téged is én alkottalak. Én tudom, hogy mi jó neked, és mi nem. Mindig tőlem kérdezd meg, ha boldog akarsz lenni!”Amikor Éva eszik róla és ad Ádámnak is, azt az üzeni Istennek, hogy „Ne mond meg nekem Uram, hogy mi jó nekem. Majd én eldöntöm, Tőled függetlenül, hogy mire van szükségem!”
A bűnt azóta is így követi el az ember. Nem kérdezi meg az Istent. És elhiszi az Ördögnek, a reklámoknak… – mint a cukrásznak a gyerekek -, hogy ha édességet eszik reggeltől estig, az jó neki. Hogy ha állandóan hajt, az jó neki. Ha nem csinál semmit, az jó neki. A tanulás, a hittan azért fontos, hogy megismerjük azt a Bibliának nevezett használati utasítást, melyet Isten adott a világhoz, az emberhez. Az Isten ezt nem irigységből írta. Nem bilincsbe akar verni minket. szeretetből írta. Úgy mint a szülő, amikor óv attól, hogy a forró kályhát megfogja a kisgyermeke, vagy átrohanjon a forgalmas úton.
Ez a szeretet nem múlik el soha, és erősebb minden fegyvernél, pénznél, hatalomnál. Ezt nem: kiérdemeltük, ezt ajándékba kaptuk. Ennek látásához legyen jó fülünk, szemünk, szívünk. Legyen ehhez a világhoz, ehhez az élethez olyan fülünk, szemünk, szívünk, mely látja, hallja, érzi az élet, a világ minden rezdülése mögött az Alkotót, és figyelmeztet kötelességünkre, mely nem teher, hanem alapja embervoltunknak: hálaadással tartozunk. Szeretettel éljünk. Erről szóljon ez az egyházi és iskolai év!