Az egyházi esztendőben újra- meg újra ugyanazok az ünnepek ismétlődnek. Körbe megyünk. De nemcsak körbe, hanem feljebb is. Mint a csigalépcső, úgy kell működniük az ünnepeknek. Megálló, pihenő, helymeghatározó minden ünnep. A búcsúünnepben ráadásul benne van az Ősök templomépítő hite, és figyelmeztető szeretete. A templomtoronnyal együtt az ő ujjuk mutat fel az égre: Ne feledd késői utódom, hogy mi és ki a fontos! Minden évben megálló ez az ünnep: visszanézek – látom, hogy honnan jöttem. Előre nézek, látom, hogy hová megyek. S mindezt az Istennel teszem.
Az Istenszülő oltalma nem bibliai keltezésű ünnep, hanem történelmi eseményhez kötődik. A X. században a mohamedán törökök ostromolták Konstantinápolyt. A hívek Szent András püspök vezetésével szüntelenül imádkoztak és kérték az Istenszülő közbenjárását. Ekkor Szent András látomásban látta az Istenszülőt, ahogyan palástját oltalmazóan teríti a város fölé. S valóban elmúlt a veszedelem. Ehhez a történelmi eseményhez kötődik az ünnep, de egy a kereszténységgel egyidős hitigazságot ünneplünk ekkor: az Istenszülő közbenjárását, oltalmazó szeretetét.
Milyen ez az oltalom? Nem egy búra, amely alá odaállunk, és karba tett kézzel várjuk a védelmet. Ami megoltalmaz bennünket: ha megtanuljuk Mária lelkületét. „Legyen nekem a te igéd szerint!- mondja az angyalnak” Összehangolni Isten és a mi akaratunkat. Ehhez rendszeresen meg kell állni. Evangélium: Márta sürög-forog, Mária leül Jézus lábához, és rá figyel. Amikor Márta fel akarja állíttatni, akkor Jézus azt mondja neki: van fontosabb a keleten mindent megelőző vendégszeretetnél: Az Isten szeretete. Most állj meg. Ülj le az Úr lábához. Csak rá figyelj. Ne magszokásból élj. Merd átrendezni a fontossági sorrendet. Engedd, hogy Krisztus új programot írjon, csak Neked. Használd az örök élet iránytűjét, a bibliát, Krisztus térképét, az egyházat. Élj a szentségekkel, melyek segítenek ebben a nagy utazásban.
A tatárjárás előtt egy olasz utazó írta a magyarokról:” Ez a nép sokat dolgozik, de védelmével nem törődik.” Újkori népvándorlásban élünk. A tatároknál is kegyetlenebb eszmék pusztítanak. Ma is sokat dolgozunk. Fontos, hogy törődjünk a védelmünkkel is. A lelki védelemmel. Alapvető értékek borulnak fel. Történet: kislány örömmel újságolja tanítójának: anyukám beteg! És mi ebben a jó? – kérdi a pedagógus. Otthon van, ráér, van ideje meghallgatni, velem foglalkozni. Nagy baj van akkor, amikor az anyának betegnek kell lennie ahhoz, hogy gyermekével foglalkozzék!
Mindannyian szeretünk tükörbe nézni. Mária Krisztus tükrét használta. Használjuk mi is. Milyen ez? Mese: Sátán ördögi játék – egy tükör, melyben mindenki a rossz tulajdonságát látja. Ha két ember közé teszi, akkor a másik hibája felnagyítódik és összevesznek. Ha a ház ablakába, akkor, a szomszéddal gyűlik meg a gond. Ha országok határára, akkor háború kerekedik. Élvezi ezt a gonosz játékot, kiejti a kezéből s egy gonosz szélvihar szétszórja. Belekerül emberek szemébe, házak ablakába, országok határára és állandósul a gonoszság.
A folytatás már nem mese: Isten is készít egy tükröt, egy élő tükröt, Jézus Krisztust. Ha valaki vele nézi önmagát, megtalálja a jót önmagában, ha a szomszédot vele látod, megbékélsz vele, ha országod ezzel a szemmel néz, békességet talál szomszédjaival. Gonosz emberek ugyan összetörték ezt a tükröt – nagypéntek – de jött egy jótékony szélvihar – Pünkösd – és szétszórta a világba Krisztus tükrét. Ha akarod, belekerülhet a szemedbe, a házad ablakába, ha elég sokan akarjuk, akkor az országunk határára, és megváltozik a világ bennünk és körülöttünk. Az Istenszülő akarta. És Te?