Eddig pozitív húsvét utáni találkozásokról beszéltünk. Mindegyik kétségekkel indult, de hittel és a találkozás örömével ért véget. Péter halfogás utáni találkozása a feltámadottal a megerősített szeretet és küldetés útját is megmutatta. Most – egy héttel húsvét után Tamás apostol hitének útját figyelhetjük meg.
Milyen ember Tamás apostol? Realista. Nem sző álmokat a Jézussal való közös uralkodásról, mint Zebedeus fiai. Lázárhoz menet mondja: „Menjünk mi is, hogy meghaljunk ővele!” – Tudja, mi lesz Jézus útjának vége. Ugyanakkor bátor is. Nem fél menni Jézussal, pedig tudja, hogy baj lehet: „most akartak a zsidók megkövezni, és mégis oda mégy?”
A realista ember sokszor borúlátó, pesszimista. Aki annak látja az életet, ami, annak nem nehéz borúlátóvá válnia. Hajlamos a levertségre. Tamás ilyen típus. Jézus halála után összeomlik. Elbújik, mint a sebzett állat, mely tudja mi vár rá. Nem bírja el mások közelségét. Egyedül kell maradnia. Úgy érzi, hogy gyászában még a tanítványok közelsége is zavarná. (Biztosan láttunk már gyermeket, aki szomorúságában még szüleit, testvéreit is kerüli. Beül a szoba, vagy a kert sarkába, kuckója legmélyére. Gubbaszt. Ilyenkor mindenki teher. A hívő emberek egy része ilyen ember.
Egy idő után már nem bírja a magányt. Szeret egyedül lenni, de úgy, hogy legyen valaki mellette, akinek elmondhatja, hogy mennyire egyedül van. Sorsdöntő, hogy ilyenkor hová, kihez megy az ember. Sokan mondják ilyenkor, hogy ilyen állapotban nem tudnak templomba menni. Padig éppen ilyen állapotban kell a testvérek közé menni. Ami Tamással történik, az csak az apostolok közösségében történhetett meg. A templom légköre, a közösség imájának az ereje semmivel nem pótolható. Hazavihetjük DVD-n, videón, magnószalagon a szertartást. Elolvashatjuk a prédikációt az interneten, vagy kinyomtatva, de a Szentlelket nem tudjuk ezzel hazavinni. „Ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!” Ahol az imák összeadódnak, a Szentlélek ott a leghatékonyabb. Ezért szükséges, hogy minden vasárnap itt légy. Ezért nem érvényes mozgásképes ember számára a TV-ben, rádióban hallott, látott liturgia. Hasznos, de nem pótolja a templomi jelenlétet. A feltámadás örömét itt lehet hitelesen megélni. Szép lehet a húsvéti liturgia a templomudvaron is, de egészen másként élik át azok, akik benn vannak a templomban.
Miért? Mi történik a templomban, a tanítványok közösségében? Először is találkozik tamás a többiek örömével: „Láttuk az Urat!” Pontosan a lényegről maradt le! Már csak ez kellett! Kész a válasz! Dac + realitás keveréke: „Hacsak nem látom…!” Nem hitetlen tamás, csak bizonytalan hitű. Bizonyságot kereső hitében is realista. De nagy erénye, hogy jó helyen kételkedik. Fontos, hogy kimondjuk kérdéseinket, kételyeinket, de az is fontos, hogy jó helyen, a tanítványok közösségében kérjünk, kérdezzünk!
Jézus jön. Nem az öklét mutatja, hanem a sebeit. Ezzel a keresztény alapmagatartásra adott példát mindannyiunknak. Egy rossz szava sincs Tamáshoz. Csak egy szelíd kérése: „Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás kételkedésében is becsületes volt. Nem játszott hívőt üres szavakkal akkor, amikor nem hitt. Amikor hite megerősödött, akkor sem másokat ismételt, hanem kimondja a legtömörebb. legmegrendítőbb hitvallások egyikét: „Én Uram, és Istenem!” Hitében is becsületes.
Egész további életét a feltámadás hitének szolgálatára szenteli. Ő jut legmesszebbre az apostolok között. India apostolaként tiszteljük. Nem kér hetente új csodát hitének megerősítésére. Megjegyezte Jézus szavát: „boldog vagy, mert láttál és hittél! Még inkább boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!” Jézus neki mondja ki, a kilencedik boldogságot! Nem mondja boldogtalanak, mert kételkedett! Kívánom mindenkinek Tamás hitét, a megtapasztalt, megélt találkozásra épülő hitet! De kérem Isten ajándékaként mindannyiunknak a még többet: a nem látva is hívő ember boldogságát!