A földrengések után mindig túlélő után kutatnak. 4-5 nap után azonban általában abbahagyják a kutatást, hiszen folyadék nélkül szélsőséges időjárási körülmények között nem lehet tovább életben maradni. Romániában néhány évtizeddel ezelőtt pusztító földrengés volt. Sokan rekedtek a romok alatt. A hetedik-nyolcadik napon azonban már csak halottakat találtak a romok alatt. Egy asszonyt azonban élve találtak meg. Amikor megkérdezték, mi tartotta életben? – így válaszolt: Volt egy kis rádióm, amelyben állandóan hallgattam a híreket. Tudtam, hogy keresnek, és egyre közelebb járnak ahhoz a helyhez, ahol voltam. A remény éltetett, hogy megtalálnak!
A pünkösdi Lélek olyan nekünk, mint ez a kis rádió volt az asszonynak: reményt sugároz a szívünkbe éjjel-nappal. Ő a Vigasztaló. Mivel is vígasztal? Hogy van Istenünk. Hogy milyen az Isten, azt is segít megérteni. Valahogy úgy, mint Tolsztoj elbeszélésében. A királyról ír, aki nagyon öreg már, és nem akar úgy meghalni, hogy még nem látta az Istent. Összes papját, tudósát összehívja. Három napot kapnak, hogy az Istent megmutassák a királynak. Letelik a határidő. Nem tudják teljesíteni a kérést. Haragra gerjed a király. Meghallja ezt egy pásztorember, akinek a papja is a palotába lett hívatva. Jelentkezik a királynál. Majd én megmutatom felség az Istent. Jó! – mondja a király, – de ha nem, fejeddel fizetsz!
A pásztor kivezeti a királyt a napra. Nézz bele Uram! – mondja neki. Azonnal becsukja a szemét. Nem tudok, mert elvakít! – válaszolja. Látod, Uram! A nap az Istennek csak egy parányi teremtménye, mégsem tudsz belenézni. Hogyan tudnál a hatalmas Istenre nézni? – A király elfogadta a pásztor bölcs válaszát, de még volt két kérdése. Mi volt az Isten előtt? – A pásztor almákat rak az asztalra. Számold meg Uram! A király számolni kezd: 1-2-3.. Nem jó uram. Ne az elsővel kezd, hanem előtte. De hiszen ott nincs semmi-, válaszolja a király. Na látod Uram, az Isten előtt sem volt semmi. Minden vele kezdődött. Nála nélkül ma sincs semmi. Ezt a választ is elfogadja a király. Harmadik kérdése ez volt: Mit csinál az Isten? Megmondom – válaszolta a pásztor, de előtte cseréljünk ruhát és sétáljunk egyet a városban. Amikor a király felvette a pásztor szakadozott gúnyáját, és leszállt a trónról, hogy a pásztorral sétálni induljon, akkor így felelt a pásztor: Látod, ezt csinálja az Isten, amit most Te. Eljött az emberhez, magára öltötte emberségünket. Szóba állt velünk, ahogyan Te tetted velem. Nekünk Ilyen Istenünk van. Megjutalmazta gazdagon a király bölcs pásztorát, és Istent meglátva halt meg.
A Szentlélek tehát – a pásztorhoz hasonlóan – elvezet minket az Isten megismeréséhez. János evangéliumában Jézus közli a Szentlélek munkaköri leírását. Azt mondja: Ő majd meggyőzi (megvilágosítja, felnyitja a szemünket) a világot három dologról. Mert aki lát, ért, az tud jól dönteni. Mit segít jobban látni, érteni a Szentlélek?
A BŰNT – ti., hogy nem csak bűneim vannak, hanem bűnös ember vagyok. Indiai misszionáriusról olvastam, hogy kis falucskában a ház fehér felára vetítette esténként Jézus életét. Amikor a keresztre feszítéshez értek, egyik ember felugrott: Ne őt, hanem engem! Én megérdemlem! Nos ezt jelenti, hogy a Szentlélek elvezet a bűnös állapot felismeréséhez, ahonnan csak Jézussal van felemelkedés.
Az IGAZSÁGOT – ti., hogy Jézus Krisztus él, hogy ő az Isten fia, a mi megváltónk. A Szentlélek vezeti el erre az igazságra Nikodémust, Arimateai Józsefet, a kereszt alatt a római századost, a latort… Minket is…
S harmadszor a Szentlélek segítségével hozunk helyes ÍTÉLETET, vagyis tudunk különbséget tenni jó és rossz között. A sakálról írják le, hogy számára a hullabűz kellemes illat. Nem érzi annak utálatosságát, ezért tud jóízűen falatozni belőle. Ha a szaglása jobb lenne, soha nem enne dögöt. Milyen a lelki szaglásunk? A Szentlélek segít azt karbantartani. Ma – jellemző, hogy gátlás nélkül tesznek sokan aljas dolgokat, és utána vidáman mosolyognak.
Mi az a többlet, amit a Szentlélek hozzáad a hitünkhöz, egyházunkhoz, keresztény életünkhöz? Ő az „Életnek megadója”. Nélküle a vallás nehéz, unalmas, elavult. Lélektelen szenteskedéssé válik a szentségek vétele. A hittan csak lecke, az erkölcsben csak a gátlást vesszük észre, a hazáról csak szaval az ember, s a körülöttünk lévő világ, mint rosszra való kísértés jelenik meg.
Nézzük meg az apostolokat! Húsvét hitével is csak bezárkózva képesek élni, tele félelemmel. Az apostolok közössége – mondhatjuk nyugodtan, hogy az egyház első püspöki kara – Lélek nélkül fél, lapul, hallgat. Ezt a csapatot nekiindítani a világnak olyan lenne, mint amilyen volt a II. Magyar Hadsereget papírcsizmákban a Don- kanyarba küldeni. Előbb a Lélek, aztán a misszió! Pünkösd Lelke teszi minden nap élővé a hitünket. Vele keresztény életünk nem üres szokásokból áll majd, hanem hiteles tettekből.