Ezt a kérést az életével hitelesítette az, aki ezt az imát tanította. Sokszor megfogalmazza Jézus, hogy azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse. „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd..!” Isten akaratának teljesítése élet-halál kérdése. „Aki tudta Ura akaratát, és nem teljesítette, az súlyosabb büntetést kap, mint aki nem tudta…” Nem elég beszélni az Istenről. A tettek felé növekszik a miatyánkot imádkozó ember hite.
Nem kiszmet=mint a mohamedánoknál, mely elkerülhetetlen végzet. Nem a csillagokban van megírva, melyet még Allah sem tud megváltoztatni. Nem kasztrendszer vagy lélekvándorlás, mint a hinduknál vagy buddhistáknál. Nem vagyunk törvényekkel befogva egy szekérbe. Az élet nem kutyafuttatás. Mindig benne van a döntés: üdvösség vagy kárhozat! Istenünk nem tehetetlen bábu, nem is kegyetlen kényúr, hanem szerető Atya. Akarata nem vasakarat, hanem szerető, élő akarat. Mindig kész a párbeszédre: „Sokat tehet az igaznak állhatatos könyörgése Urunknak megkérlelésére!” – Jakab apostol levele.
Legyen meg… Ez nem önfeladás. Az ima nem altató, legkevésbé kábítószer: mindent elfogadok, úgy ahogy van. Sokkal inkább bátorrá tesz, hogy irányt vegyünk. Isten akaratának felismerésére és követésére tesz képessé. Persze tudni kell megkülönböztetni az akaratot, mellyel találkozunk. Tudni kell dönteni, hogy elfogadjuk, felnővünk hozzá, mint Jézus: „ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd!” vagy küzdünk a megváltoztatásáért, mint Jákob tette.
Milyen az Isten akarata? Teremtő akarat. A teremtés, az Isten mosolya. Gondviselő akarat – Nézzétek a mezők liliomait… Az ég madarait…Minden szál hajatokat számon tartja az Úr. Isten akarata nem semleges. Jó akarat – Látta az Isten, hogy amit alkotott az jó. „Atyám akarata az, hogy minden ember üdvözüljön!” – mondja Jézus. Isten akarata üdvözítő akarat. Legyen meg a te akaratod = Válts meg engem, minket Istenünk! Szenteltessék meg… Jöjjön el… Legyen meg… = nem kész tények elé állít az Isten, hanem egy nagy lehetőség elé. Egy üdvözítő folyamat részesei akarunk lenni – szabad elhatározásból.
Jézus Krisztus küzdelme… Az olajfák hegyén, az Utolsó Vacsora után Jézus belső vívódását láthatjuk. Egyik oldalon az emberiség bűnét cipeli. Másik oldalon az Atya akaratával viaskodik. Mindemellett társai elalszanak, majd szétfutnak. „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár” – az ember szavai ezek, aki a kise3bb teher felé vágyódik. „De ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd!” – a mindenség békéjének a helyreállítása győz benne, a saját életének kárára. Viselkedése nem passzív. Szenvedésében is cselekvő. Elébe megy az eseményeknek. Nem marad térdre borulva. Van ütközés az Isten akarata és a sajátunk között, a mi életünkben is.
Az imádkozó ember a lelkében harcolja meg először harcát saját önzésével és az isteni törvénnyel, akarattal. Isten akarata legvilágosabban törvényeiben áll előttünk. A jó és a rossz harcol bennünk. „Tudom a jót, mégis a rosszra vagyok készen.”-írja Szent Pál apostol. Jézus – amikor erről a belső küzdelemről beszél -, sarkít. „Hallottátok a régieknek szóló parancsot…” – „Aki az eke szarvára tette a kezét, … „ Igen, igen, nem, nem… A félmegoldásokkal az Istent is meg akarjuk felezni, harmadolni. „Legyen meg a Te akaratod!” – A Miatyánknak ez a fohásza szembeszegül minden félmegoldással. Egyértelmű ember akarok lenni, nem pedig fél, vagy kétharmados keresztény. Az bűvészmutatvány lenne: Isten és a világ közötti egyensúlyozás művészete. Van rá példa a történelemben. Valójában ez a Hegyi Beszéd hatástalanítása.
„Mint a mennyben, úgy a földön is.„ A menny és a föld nem ellentétes világ. Az ikonosztázion éppen arról beszél a templomban, hogy az „égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak…” A mennyei viszonyok általam, általunk válnak földivé. A mennybe nézés nem tesz tétlenné. Sőt, éppen ellenkezőleg: az égi rend kötelez! A keresztény nem álmodozó, karba tett kezű ember, hanem egy új világ építője. Ha az isteni és az emberi akarat összeadódik, láthatóvá válik a Láthatatlan. Úgy sietünk fölfelé, hogy itt formáljuk a mennyet. Szent Ágoston a Miatyánknak ezt a fohászát így imádkozza: „Ami számomra jó, akkor is add meg, ha nem kérem. Ami rossz, akkor se, ha kérem!”