Jézus hív. Kiket? Nem tudósokat, nem tökéleteseket. Gyarló, botladozó embereket. A tagadó Pétert, az áruló Júdást, a kételkedő Tamást. Így még jobban látszik az alapigazság: Törékeny cserépedények vagyunk. Isten ereje a gyengeségben válik nyilvánvalóvá. Minden nagyravágyás, nagyképűség, önmagában bízó tudás elfolytja az isteni erőt. Irányt téveszt. Elfeledi a hálaadást, így Isten helyett önmaga lesz a központ.
A gyengeségben, az egészen Istenre hagyatkozásban nagyon tud működni Isten ereje. Jól látszik ez pl. Gedeon történetében. A 30000 katona sok Istennek. Még a 10000 is. Elég neki 300 harcos. Képes velük is győzni a több tízezer felett, ha előtte félretették a félelmet, nem hanyagolják el állapotbeli kötelességüket, ha mindenek előtt helyén van életükben, harcukban és vezetőjükben az Isten. Az apró termetű Dávidot pl. a saját testvérei kinevetik, amikor Góliát ellen készül. Királya sem veszi először komolyan. De mivel nagyon nagy benne a hit, először elszégyellik magukat, majd elfogadják, hogy ő küzd meg az egész sereg helyett. Mert őt járja át egészen az Isten ereje.
Mit kér a meghívottaktól Jézus? Tartsatok bűnbánatot és kövessetek. Igen Istenre = hit, és nem a rosszra = bűnbánat. A kereszténység nem a kereszt szóból származik. A Keresztény = krisztusi ember. Krisztuskövető. A kereszténység nem elmélet. Jézus nyomába lépő embereknek kell lennünk. Ez radikális változást jelent a tanítványoknál. Azonnal – mindent – otthagynak. Nem azért, mert az, amit eddig tettek rossz volt. Mert Krisztushoz mérnek mostmár mindent. És hozzá mérve más lesz a kapcsolatok, a tettek értéke. Más lesz a szép és a csúnya, az igaz és a hamis, a fontos és a felesleges, hasznos vagy káros.
Hogyan küld? Pénz, táska, köntös, saru, bot nélkül. A pénz – biztosíték a szükség ellen. A táska az éhezés ellen, a saru az út kövei ellen, a bot a kutya és a kutyalelkű emberek ellen. Jézus nem akar minket, mai követőit sem ezektől megóvni. Mert aki érzi a hideget és hőséget, a szükséget és éhséget, a fájdalmat és erőszakot, az lesz képes megérteni az éhezőt, a szenvedőt, az üldözöttet és a hontalant. Így tud mindezeknek támasza lenni. Így tud mindenben Istenre hagyatkozni maga is.