| Egy ember jön Jézushoz. Lukács szerint az ember egy főember. A zsidóság képviselője. Az igaz utat, az üdvösség útját keresi. S Jézus megmutatja neki a keresztény üdvösség útját. Máté szerint az ember ifjú. Márk azonban, az elbeszélésnek a forrása, egyszerűen egy emberről, valakiről beszél. Feltehetően nem is egészen ifjú, hiszen ezt mondja: „Ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól kezdve”.
Ez az ember bátran azt állítja, hogy minden törvényt megtartott. A bibliamagyarázók itt egy kicsit elbizonytalanodnak. Szent Jeromos azt mondja: hazudik. Úgy tűnik, hogy a gazdag ember válasza igaz volt. Ez az ember valóban radikálisan kereste Istent. Jézus nem tesz neki szemrehányást a látszólag nagyképű válasza miatt. Ellenkezőleg: megkedvelte ezt az ifjút. Megtetszett neki ez a radikális istenkeresés. A gazdag ifjú minden parancsot megtart, mire Jézus ezt mondja, ha tökéletes akarsz lenni, ha ennél többet akarsz, szabadon választhatsz egy másik utat: „add el mindenedet”. Mintha a keresztény életnek két alaptípusa lenne, amelyek közül a keresztény ember szabadon választ. Vagy a hagyományos, parancsok szerinti utat választja, vagy pedig a tökéletesség útját. Ez a Jézushoz odalépő ember keresi az Istent. Betart minden törvényt, de úgy érzi, hogy valami még hiányzik. Valami több kellene. Ezért megy Krisztushoz, mégpedig – már a Golgota felé menő Krisztushoz. Letérdel előtte, és azt mondja: „Jó Mester, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Jézus ezt feleli: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten”. Úgy gondolom, ez a jézusi válasz provokáció. Jézus azt kérdezi, miért mondtad, hogy én jó vagyok? Tudod-e, hogy mit mondtál igazában? Miért jössz pont hozzám, hogy keresd a helyes utat, a jót? Tudod-e igazából, hogy ki vagyok én? Mit tartasz te az Emberfiáról? Kinek tartasz engem? Jézus elgondolkodtatja ezt az ifjút, tudja-e, hogy mit mondott. Tudja-e, hogy Jézus valóban a Jónak a forrása és megtestesülése. Ő valóban a Jó Mester. Az ifjú azt kérdezi: mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? Krisztus korában a rabbik igen gyakran adtak pót-útmutatásokat, speciális jámborsági gyakorlatokat a Tóra mellé. Egy ember kegyességét leginkább ezeken a külön parancsokon mérték le, a külön böjtökön és külön imádságokon. Feltehető, hogy a gazdag ifjú valami ilyesmire várt: „Mit kell még tennem?” Mutatja ezt az is, hogy mennyire csalódik, amikor Jézus csak a régi parancsokat mondja, a Tízparancsolatot sorolja el neki. Nem erre várt a gazdag ifjú. Jézus egyetlen paranccsal azért megtoldja a Tízparancsolatot, hozzáteszi azt is a Márk-evangélium leírása szerint: „Ne csalj!”, ami a biblikus nyelvben főként a napszámosok bérének a visszatartására vonatkozik. A gazdagnak teljesen aktuális volt ez a kiegészítés, hiszen ő is – minden bizonnyal – sok embert foglalkoztatott. Azt mondja az Evangélium: „Jézus ránézett és megkedvelte.” Akire Krisztus ránéz, annak az életében új fejezet kezdődik. Valami gyökeresen új kezdődhet. Jézus fölkínálja neki a meghívást a titok mélyébe. Fölkínálja neki Önmagát. „Jöjj, és kövess engem!” Megnyílik hirtelen az út valahova, Isten titkának mélyébe. Valami olyasmi történik itt, amiről József Attila ezt írta: „Reám néztél, s én mindent elejtettem. / Meghallgattál, és elakadt szavam” (Gyermekké tettél). Krisztus ránéz erre az ifjúra és megkedveli. Jézus így folytatja: „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. Menj, add el, amid van, (…) aztán gyere és kövess engem”. Máté hozzáteszi: „Ha tökéletes akarsz lenni…”. Szent Márknál ez a félmondat még nem szerepel. Máté saját hozzátoldása ez, mely kicsit rímel a hegyi beszéd mondatára: „Legyetek hát tökéletesek, amint Mennyei Atyátok tökéletes!”. Ez a hozzátoldás azonban, ha helyesen értjük, nem vezet félreértéshez. Nem feltétlenül azt jelenti, hogy két út van: egy a ’köznépnek’, egy pedig a ’szentség arisztokratáinak’, akik a tökéletesség felé törekszenek. Jézus meglátja, hogy ez az ember, ez a fiatalember többre vágyik, radikálisan keresi az Istent. Jézus erre azzal válaszol, hogy meghívja őt. Meghívja őt erre a teljességre. A fiatalember azonban képtelen lemondani a vagyonáról. Szent Márk így fogalmazza szó szerint: „Az ember beborult”, ahogyan az ég elborul. Egy időjárásra vonatkozó szó áll itt. Az ifjú elhagyja a Világosságot, Krisztust, és az élete elsötétedik, elszürkül. Jézus azt mondja, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bemenni Isten országába. Sokféle okos magyarázatot találtak erre a radikális krisztusi kijelentésre. Jézus a közmondásosan legnagyobbat és legkisebbet – a tevét és a tű fokát – hasonlítja össze, ahogyan a rabbik is gyakran tették. Nehezen jut be a gazdag Isten országába, nehezen jut be az ember az Isten országába. Nehéz megtanulnunk azt, hogy az életünket arra kaptuk, hogy odaadjuk. Nehéz mindent odaadni. II. János Pál pápa újra és újra hangsúlyozza, hogy minden krisztushívőnek, minden tanítványnak a hivatása a tökéletesség. Ez a hívás mindenkinek szól. Mégis világosan látszik, hogy ez a fiatalember valami többet akart, radikálisan akarta Krisztust követni, mint nagyon sokan mások. Úgy látszik, hogy Krisztus erre a vágyra válaszolt, igent mondott rá. Megnyitotta az ajtót a fiatalember számára. Japánban azt mondják, hogy amit nagyon kell magyarázni, az már gyanús. Azt hiszem, itt is olyan titokkal állunk szemben, amit nem szabad túlmagyaráznunk. A szeretet titkával állunk szemben. A szeretetnek nincsenek egészen egzakt észérvei. A szeretet titkába lép be ez a gazdag ifjú, oda kap meghívást, ott torpan meg. |