Tamásvasárnap

Az ősegyházban ez volt a fehérvasárnap, mert ekkor vetették le a fehér ruhát azok a felnőttek, akiket nagyszombaton kereszteltek meg. Ez az evangélium volt az útravalójuk a civil ruhás, hétköznapi keresztény életbe. Nem véletlen, hogy János apostol írta le a történetet. Ő írja legkésőbb az evangéliumát. Ekkor már nem élnek azok, akik saját szemükkel látták Jézus. De a hit nem csak látásból ered. Nekik- és nekünk – szól, amit tamásnak mond Jézus: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek. Hogyan kezdődik a mai evangéliumi történet? Egy negatív dologgal: az apostolok félnek, ezért bezárkóznak. A hitük gyerekes hit. Jézusba kapaszkodtak eddig, mint a gyermek, akinek a hite a szülei hitére épül. Ha a szüleiben csalódik, vagy a szülők hite meginog, az övé is. Jézus megölik, az apostolok szétfutnak, majd bezárkóznak, mert félnek. A félelem nem jó tanácsadó. Ha bezárkózunk, félelmeink erősödnek. Felnőtt hit kell a tanúságtevő keresztény élethez. Jézus jön közéjük. Megerősödik a hitük a találkozástól. Így járunk mi is, ha hívő közösségben maradunk, és egy lelkigyakorlat, egy hiteles egyéniség által erőre kap a hitünk. Az apostolok örvendeztek, mert látták az Urat. Sokféle öröm van. Van pénzen vett öröm, káröröm… Isten legyen örömötök alapja – mondja az apostol. „Örvendjetek az Úrban szüntelen…” írja a zsoltáros. Tamás nincs ott. Amikor találkozik az apostolokkal és elmondják, hogy” Láttuk az Urat!” – nem elég a társak szava számára a hithez. „Hacsak nem látom…” Tamás jellem: kérdez, feltételeket támaszt. Nem bólogat automatikusan. Ő a bizonyíték arra, hogy a zsidók által kitalált mese, ti., hogy az apostolok ellopták Jézus testét, és igazából nem is támadt fel – nem állta volna meg a helyét Jeruzsálemben. Az üres sír, és az, hogy Jézus közel ötezer embernek megjelent feltámadása után, és ezek az emberek tanúságot tettek róla, sőt éppen Jeruzsálemben vállalták legtöbben a vértanúságot a hitükért a Néró féle üldözés idején – egyértelműen hitelesítik a feltámadás tényét. Egy két ember, egy-két napig becsapható. De kétezer éven keresztül, milliárdok már nem. Mi kell Tamás részéről a bizonyossághoz? Közelebb kell lépnie a feltámadotthoz. Jézus, amikor újra belép az apostolok közé, nem a számonkéréssel kezdi. Ahogyan a Tékozló Fiú atyja sem. Elfogadja Tamást olyannak, amilyen. Kételkedőnek. Megerősíti a hitét. Alkalmat ad neki a bizonyosság megszerzéséhez. „Gyere ide Tamás. Tedd ide a kezedet. Lásd, hogy én magam vagyok…” Nekünk is alkalmat ad az úr a találkozásra, a tapasztalásra. Először az ember csak a saját sebeit látja. Jézusét megtapintva, a gyerekes hit meghal, és a felnőtt hit szólal meg Tamás ajkán: „Én Uram, én Istenem!” És letérdel. Akkora hitet és lendületet kap, hogy ő megy az apostolok közül legmesszebbre, hirdetni az evangéliumot. Ő lesz India apostola. Barátom! Ez a történet számodra, ami keresztény számára azt üzeni, hogy lehet kételkedni. Szabad, sőt bizonyos esetekben kötelező rákérdezni arra, amit nem értünk. A hit dolgait érteni, látni, tapasztalni is meg kell. Tapintsuk ki Isten jelenlétét a világban, az egyházban, a hazában, a saját életünkben. Ehhez kellenek ősök, elődök, szentek, akik közösségben maradtak a hívőkkel, és hitük lángja nem hamvadt el. Ők lesznek a válaszadók hitünk kérdéseire. S ha megerősödött a hitünk, legyünk mi a válaszadói a kérdezőknek. Fogadjuk el a kételkedőt, a kérdezőt. Ne dekázzuk a szeretetet, a tanúságtételt, a hitért vállalt áldozatot. Krisztus sem mericskélt. Egészen adta értünk az életét. A hit tényekre épül, de több a tényeknél. Ezért mondja Jézus Tamásnak: „Boldog vagy, mert láttál, és hittél. Még boldogabbak, akik nem látnak és úgy is hisznek!” Nem a szögek helye, mérete, a kereszt, a sír, a lepel 100%-os hitelessége adja a hit alapját, hanem a Krisztus nyomában járók élete, az ősegyház és a mai egyház tanúságtétele. A hit hallásból ered. Az apostolok szava indította el Tamást is a kérdezés útján. S amikor már nem külön utakon járt, hanem az apostolok, az egyház imádságos közösségében volt, neki is megjelent Jézus. Mert látni nem külön bejáratú csodák által fogunk, hanem a hit révén észrevesszük a körülöttünk régóta meglévő jeleket, melyek válaszok kérdéseinkre. Mindenki másutt talál feleletet magának. Van akit a természet, másokat az emberi szeretet, megint másokat a nagy hitvallók, vagy a történelemben jelenlévő Isten felfedezése vezet el a felismeréshez.