A szentföldön a víz nagy kincs manapság is. Sok településen bizottság működik a víz igazságos elosztására. Aki nem tartja be rendeleteiket, el kell költöznie a faluból. A forrásvíz igazi csemege. Jézus korában az emberek az esővizet fogták föl, és azt itták. Ha valahol volt kút, melyet forrás táplált, a köré falu épült. Így volt ez Szikarban is. A település is, a kút is megvan ma is. Kb. 50 m mély. Vize jóízű.
Kik a történet szereplői? Az apostolok, akik amikor megjönnek, csodálkoznak, hogy asszonnyal – ráadásul pogánnyal – beszélget Jézus. Ha rajtuk állna, hátat fordítanának neki. Miért? Előítéletből. Ebből bennünk is van egy jó adag. Hamar mondunk ítéletet. Pedig Isten a tudója jónak és rossznak. Bízzuk rá az ítélkezést. Ld. Jézust: nemcsak, hogy szóba áll az asszonnyal, hanem épp neki, a pogánynak, a házasságtörőnek mondja el az emberek közül elsőként, hogy ő a Messiás!
A szamariai asszony: nagy tulajdonsága, hogy tud, mer kérdezni és kérni. Jutalma nyitottságának, jóra való készségének: Jézus barátsága. Kérdezni és kérni = mindennapi imádság. Szent Teréz írja: „Aki elhagyja a mindennapi imát, annak nincs szüksége ördögre, hogy rossz legyen. Rossz lesz ő magától is.” Jóságunk gyökere az élő kapcsolat az élő Istennel.
A szamariaiak: kérik Jézust, hogy maradjon közöttük. Sok helyen – nem egyszer csodák után – arra kérik, hogy menjen onnan. Itt csodát sem tett, mégis marasztalják. Pogányok, de látják Jézusban az Isten küldöttét, a lélek megmentőjét. Mi se feledjük el, egyetlen élethelyzetben sem kérni, hogy maradjon velünk. Sem jóban, sem rosszban. Iskolában, munkahelyen, otthonunkban, jólétben és szükségben egyaránt. Miért?
Jézus – az asszonnyal beszélgetve – élő (forrás) vízhez hasonlítja magát. Egyszerű ez a hasonlat, mint a többi is. Kenyér, világosság, igazság, út, élet, jóság, szeretet. Semmi extra. Manapság rendkívülit, különlegeset keresnek az emberek. Az egyház ma sem mutatja be Jézust és tanítását másképp, mint az alapvető értékek forrását. Egyszerű, de nélkülözhetetlen – mint a víz a testi élethez, ugyanúgy a Jézusba vetett hit is a lelki élethez.
Mese: apa beteg – három fiú – élet vizét megkeresni, mert csak az gyógyíthatja meg. Kettő belefárad, visszatér. A kicsi megy, ahol tud segít. Egy törpe – hálából, mert ápolta betegségében – elmondja az utat. Nem lesz könnyű dolgod! – figyelmezteti. Tüskés bozóton kell utat vágnia a kardjával. Oroszlánok őrzik a kastélyt. Nem harcol. Megszelídíti őket. Kincsekkel tele szobákon át vezet az útja. Nem áll meg válogatni. Csodaszép királylány hívja: maradjon ott. Megy tovább. Nem ezért jött. Megtalálja a kutat, merít a vízből. Meggyógyítja vele apját.
A Krisztus kínálta kegyelmi forrást megtalálni sem könnyebb. Le kell győzni a félelmet, a gyávaságot, a rosszra hajló kívánságokat. Nem szabad elfelejteni, hogy miért is jöttünk, vagyunk? De megéri, mert meggyógyítja kapcsolatainkat, testi-lelki életünket. Örömforrás jóban és rosszban egyaránt. A hinduk tartják a Gangesz vizéről, hogy aki abból iszik, abban megfürdik, és hamvait abba szórják, az megtalálja a boldogságot. A Gangesz a Himalájában ered. A mi boldogságunk forrása a Golgotán fakad. Jézus Krisztus vére tisztít meg. A keresztségben lépünk a nyomába és a keresztény élet az ő követése.
Ma, most, itt – megállt velünk Jézus beszélgetni -, mint akkor Szikarban, Jákob kútjánál, a szamariai asszonnyal. Egyháza őrzi a kegyelmi forrás tisztaságát. Vigyük haza az élet vizét. Talán elég lesz egy hétre. Jöjjünk minél gyakrabban, hogy ne száradjon ki a lelkünk. Ne féljünk, nem fárad bele sem az egyház, sem az Isten. Jézus egész élete erről szólt. Tanított és jót tett, amerre járt. Kérjük, hogy tanítson, és hogy segítsen nekünk jót tenni másokkal.