Két szent vigyázza az aratást, a két főapostol. Isten búzatáblájában nőttek fel. Együtt lettek vértanúk a Néró-féle keresztényüldözéskor. Szent Iréneusz egyházatya így fogalmazza meg a vértanúság lényegét: „Oroszlánok foga őröljön, hogy Isten gabonájaként, táplálékká válhassak.” Hogyan válhat táplálékká? Hogyan lehetnek segítőink nekünk, mai keresztényeknek a régen meghalt vértanúk?
Úgy, hogy nem csak az létezik, ami látszik. A nem látható dolgok tartják a látható világot. Pl. a szeretet a házasságot; a harag a viszályt, a háborút; a ház földben lévő alapja az épület látható részét; a tőkesúly, amely a vízvonal alatt van, tartja egyensúlyban és teszi kormányozhatóvá a hajót. Ma, amikor elsősorban az számít, ami látható, mérhető: ház, kocsi, fizetés, beosztás… – érdemes átgondolni, hogyan is állunk életünk mozgató rugóival, a szemnek láthatatlan értékekkel?
A ház nagyságánál fontosabb, hogy van-e benne, és mekkora a szeretet, a békesség? A kocsi márkájánál sokkal nagyobb érték a benne ülő ember jósága. Mi tartja az életünket? Milyen törvények határozzák meg döntéseinket: a tíz parancs, a szeretet parancsa, vagy csak az alkalmi érdekeink? Érdemes tanulni a két főapostoltól. Ők milyen emberek voltak? Milyen lelki eszközöket használtak a mindennapokban?
Péter apostolról az Utrenyében énekeljük, hogy „A mély vizeken való halászattal felhagyván…emberhalász lettél.” A halász türelmes, kitartó és szelíd. Ismeri a vizeket, a halak járását. Az ikonokon gyakran ábrázolják kulcsokkal. Istennél kereste és találta meg a földi élet és az égi lét kulcsait. Pál apostolt pallossal ábrázolják, jelzve ezzel, hogyan halt meg. Mint római polgárt, megillette a legelőkelőbb kivégzési mód. De jelzi a pallos azt a tiszta logikát is, amivel Szent Pál apostol szétválasztotta a jót és a rosszat. Leveleiben, vitáiban isteni fénnyel világította meg az élet eseményeit, és tette azokat egyértelművé.
Bár más-más úton jutottak el az apostoli szolgálatig, van egy közös dolog is meghívásukban: mindkettőjükre ránézett Jézus. Péterre háromszor is. Először, amikor a Galileai tó mellett meghívta, és ő mindenét elhagyva követte őt. Aztán a főpap udvarában, a háromszori tagadás után. Péternek azonnal eszébe jutott, hogy Jézus előre megmondta, hogy megtagadja őt. Kiment, és keservesen sírni kezdett. A hagyomány szerint annyira bántotta ez a cselekedete, hogy a könnyek barázdát vájtak az arcára. Jézus harmadik pillantása a feltámadás után érte el Pétert, amikor megkérdezte tőle:” Szeretsz-e engem?” A háromszori tagadásra háromszori szeretetvallomás volt a gyógyszer.
Pál apostolra csak egyszer nézett rá Jézus. Igaz, akkor leesett a lováról, és meg is vakult. Ez a találkozás elegendő volt számára ahhoz, hogy megkeresztelkedése után, egy életen keresztül Jézus szolgálatában fáradozzon. Amilyen lendülettel üldözte az egyházat, ugyanolyan lendülettel hirdette az evangéliumot.
Ránk is ránk néz Jézus. Nemcsak a Főapostolok ünnepén, hanem életünk örömteli és nehéz pillanataiban, óráiban is. Rajtunk áll, hogy észrevesszük-e az élet eseményeiben az ő jelenlétét, vagy elmegyünk mellette. Azt is mi döntjük el, hogy nyomába szegődünk, vele folytatjuk az utunkat, vagy nélküle. Megfordulunk, irányt váltunk, mint Pál, sírunk, letérdelünk, bocsánatot kérünk, megvalljuk hitünket, szeretetünket, mint Péter.
Őseink nem kezdtek úgy az aratásnak, hogy előtte ne fordultak volna Péter és Pál főapostolokhoz. Egyrészt segítségért: mert ehhez a nehéz munkához erő és kitartás kellett. Másrészt azért, hogy példát vegyenek róluk, és tudatosítsák: „Más, aki vet, más, aki arat, de a növekedést az Isten adja.” Vegyük észre mi is életünkben a növekedésünket segítő Isten ujjlenyomatát, és adjunk hálát mindenért.
Annak igazolására pedig, hogy mennyire a láthatatlan dolgok az élet időtálló értékei, befejezésül egy legenda: Szent Péter apostol és Néró császár találkozik. Ki vagy? – kérdezi a császár. Vándor vagyok, keresztet viszek a palotád helyére! – mondja Péter. A császár és kísérete kinevette és bolondnak nézte az apostolt. Pedig neki lett igaza. Néró palotája helyén áll ma a Szent Péter bazilika. Néró volt a bolond. Az ünnepelt uralkodó ismeretlen, jeltelen helyen nyugszik. Az egyszerű halászból lett apostol sírja fölött a világ egyik legdíszesebb bazilikája emelkedik.