A Gazdag és a szegény Lázár példabeszédében Jézus népmesei elemeket használ, hogy az üzenet, melyet a példabeszéddel át akar adni, még egyértelműbb legyen, és mindenki megértse. A Gazdag vagyonának nagyságát nem számokkal jelzi, hanem az öltözködésével:” Bíborba és bársonyba öltözködött” és az étkezésével: „Egész nap lakmározott”. E kettő dolog volt a gazdagság legfőbb jellemzője a népmesékben. A szegény Lázár elesettségét azzal jelzi, hogy még a kutyákat sincs ereje elkergetni, miközben a sebeit nyalogatják. Kiszolgáltatottságát pedig azzal, hogy a Gazdag asztaláról lehulló morzsákból sem jutott neki. Ezek a morzsák azokat a kis kenyérlepényeket jelentették, melyekbe a lakmározók törölték a kezüket a lakoma végén, és utána az asztal alá dobták a kutyáknak, vagy a koldusoknak adták.
A Gazdag nem törődik Istennel. Nem azért, mert haragszik rá. Mindene megvan, nem érzi, hogy szüksége lenne Istenre. Nem látja sem Istent, sem a szegényt a jóléttől, melyben él. Vakká teszi gazdagsága. Lázár erkölcsi értéke nem a szegénységében van, hanem helyzetének, állapotának elviselésében. A nevében hordozza lelki értékét: Lázár=Isten megsegít. Istenben bízva van ereje arra, hogy panasz és lázadás nélkül élje mindennapjait.
Az elbeszélés súlypontja a túlvilági élet bemutatása. Ezért hangzik el ez a példabeszéd. Itt akarja üzenetének a lényegét átadni Jézus. Mi ez az üzenet? A halállal vége a földön meglévő különbségeknek. Mindketten meghalnak. Ugyanaz a szó jelzi mindkettőjük életének a végét. Az égi mérlegen máként esik latba az életük, mint a földin. Lázár „Ábrahám kebelébe vitetik” a gazdag pedig a pokolba kerül. Innen látja meg Lázár jó sorsát és szólítja meg Ábrahámot, mint minden zsidó ősatyját. Ez a megszólítás azért lehetséges, mert Ezdrás negyedik könyvében, a 7,36-ban ír arról, hogy a kínok földjéről át lehet látni az Édenbe. Ez az egyik kín a pokolban lévőknek. Látni, hogy oda is kerülhettek volna. Jézus kora gondolkodása szerint beszél a túlvilágról.
A Talmud tanítása szerint Ábrahám még itt is tud segíteni a választott nép tagjainak. Ezt a tévhitet oszlatja szét Jézus ezzel a példabeszéddel. Itt már nincs protekció. Innen már Ábrahám sem tudja kivinni a lelkeket. Miért? Mert ő „elvette a jókat életében”, – ami nem lenne baj, ha tett volna jót legalább annyit, mint amennyit kapott az Istentől. Nem a gazdagsága miatt került a „kínok helyére”, hanem az erkölcsi, lelki vaksága miatt. Sem Isten, sem embert nem látott a jóléttől. Csak önmagát látta. Ezzel irányt tévesztett, és élete zsákutcába torkollott a halállal.
Egy idős pap írta le, hogy elsőpéntekes betegei között volt egy idős hölgy, akinek az asztalsarkán mindig ott volt egy 10 filléres. Furdalta a kíváncsiság, és egyszer megkérdezte: „Erzsike Néni! Miért van itt ez a pénz mindig az asztal sarkán?” Erzsike néni így válaszolt: „Tudja tisztelendő úr, időnként a kezembe veszem. Ha elég messzire tartom – mert már gyenge a szemem -, akkor látom, hogy ez 10 fillér. Minél közelebb tartom a szememhez, annál homályosabban látom. ha pedig a szemem elé teszem, semmit sem látok tőle.” Így volt a Gazdag a vagyonnal. Túl közel volt hozzá, nem hittel nézte, ezért mindent, ami az öröklét mérlegén fontos lett volna, eltakart előle.
Hiába a kérése, hogy ha már rajta nem segítenek, legalább otthon maradt testvérein segítsen Ábrahám, elküldve hozzájuk Lázárt. A válasz: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Ha azokra nem hallgatnak, Lázárra sem hallgatnának.” Nincs új kinyilatkoztatás. A temetők, szeretteink sírja erről beszélnek nekünk is. Őseink elénk éltek egy szép, hívő életet. Ez a mi feladatunk is. Nem jön az égből senki, hogy irányba állítsa őket. Nekünk kell az alapokat leraknunk, melyekre lelki épületüket felépítik gyermekeink és unokáink. Itt a templomban, otthon a közös imában, Biblia olvasásban, a böjti szent idők szeretetszolgálataiban kell karbantartanunk a hitünket, a lelki szemünket, hogy a lényegről el ne feledkezzünk.
Miért fontos ez? Mert a halál nem pont, a mondat végén, hanem kettőspont a mondat közepén. Az igazán lényeges mondanivaló utána következik, de annak fényében, ahogyan a mondat első fele elhangzott. A földi élet az alapja az örök életnek. Itt kell látni. Észrevenni Isten szavát és az embertárs baját. Tenni a jót, vigyázni az igazat és a szépet. A jutalom pedig Isten közelsége és szeretteink társasága.
Börtönben járva, és az elítéltekkel beszélgetve kérdeztem, hogy mit élnek meg legnehezebben odabenn? Nem a szabadságuk korlátozását említették az első helyen, hanem azt, hogy nem találkozhatnak minden nap szeretteikkel. Másodsorban pedig, hogy a zárkában az erőszak az úr. Csak harmadik helyen említették a bezártságot. Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek azok között lenni, akik kedvesek számomra. Rajtunk áll, hogy Odaát is így lesz-e. Most van rá alkalmunk, hogy tegyünk érte.