A katonai megszállás azoknak, akik megélték a második világháborút, biztosan ismerős. Teljesen kiszolgáltatott a megszállt ország polgára, lelki, fizikai és jogi értelemben egyaránt. Az ördögtől megszállt ember állapota ugyanilyen. Ezt az állapotot külső jelképekkel érzékelteti a bibliai történet.
„Ruhátlan” a megszállott ember. Krisztus korában a ruhátlanság elsősorban nem a szexszualitásra utaló jel volt, sokkal inkábba rabság jele. A foglyok, a rabszolgák voltak ruhátlanok. Minimális öltözetet viseltek csupán. A lemeztelenítés a megalázás eszköze volt. Láthatjuk ezt Jézus kivégzésénél is, de visszaköszön a XX. század koncentrációs táboraiban is.
„Sírboltokban élt” – A démonok lakóhelye a sírbolt. Lelki értelmezése ennek: aki gonosszá válik, annak otthona sírbolttá lesz. Nem szereti családja, menekülnek előle gyermekei. Otthagyják barátai, nincs benne szeretet és békesség.
„A városon kívül lakott” – Aki ezt írja, az görög ember. Szent Lukácsnak, a görög származású orvosnak a Polisz, a Város nagyon sokat jelentett. Az volt az a hely, ahol otthon volt, ahol a jogait gyakorolhatta, ahol szerettei éltek, ahol a megélhetése volt, amely megvédte, ahol biztonságban élhetett. Aki a Városon kívülre került, az védtelenné és jogfosztottá vált. Magányos lett, veszélyben élt. Neve, rangja, vagyona odalett. Jézus ezért sem engedi a meggyógyított embernek, hogy kövesse őt. Visszaküldi a városba, szerettei közé, ahol biztonságban lesz, ahol jogai lesznek. Visszaküldi, hogy otthonában hitelesítse Istent és az ő küldöttét.
„Erőszakkal sem tudták őt megfékezni” – Láncait széttépte. A bennünk lévő Gonoszt, rosszat, nem lehet erőszakkal megszüntetni. Jó esetben keretek között lehet tartani. Ezért is írja Tolsztoj, hogy a baj az, hogy a bűncselekmények szaporodtával a rendőrséget erősítjük és nem az erkölcsi nevelést, a szeretet, a hitet. Ha az erkölcs a szívben van, nem kell annyi rendőr, börtön. Nincs rombolás. Ez az állam rendjének igazi alapja.
Az ördög és a megszállottság ismertetőjegyeit megismerve, nézzük meg, hogyan alakul ez ki, és hogyan lehet harcolni ellene? A gonosszá válás és a jobbá levés is folyamat. Nem egy pillanat műve. Lassan férkőzik be a hátunkba, mint a kismalac házába a farkas. Először csak az egyik lába, aztán a másik… Jó, ha időben előkészítjük a zsákot számára.
A Gonosz belopódzása az életünkbe a fejben, a gondolatoknál kezdődik. Először csak el kezdünk elégedetlenkedni, nem tudunk semminek sem örülni. A szép emlékek, a jó gondolatok feledésbe merülnek, háttérbe szorulnak a rossz mögött. Az irigység, a vágy az után, ami rossz – belopózik a fejünkbe. Aztán – mint a kígyó -, egyre erősebben szorít és rabságában tart.
Hogyan védekezzünk? Karácsony böjtjében ennél nem is lehet jobb feladat. Eddzük az akaratunkat. tudatosítsuk a bennünk lévő jót, és az Isten alkotta világban lévő szépet. Örüljünk annak, ami van, és ne azon irigykedjünk, ami nekünk nincs. Tartsunk távolságot attól, ami számunkra veszélyes, ami rossz irányba vinne, vagy eltakarná előlünk a jót. Keressünk jó irányba húzó barátokat, és lazítsuk a kapcsolatot azokkal, akik rossz felé visznek minket.
Befejezésként: alapmagatartásunk legyen összhangban Jézuséval. ő nem ítéli el az ördögtől megszállott embert. Ez a mi keresztény magatartásunknak is az alapja. Nem veszem át a rosszat. Rosszra rosszal nem válaszolok. Jóságom, szeretetem elnyeli a rossz erejét. Szent Ferenc írja: „Had legyek Uram a te békéd eszközévé…” Ez is legyen része karácsonyi készületünknek!