Húsvét után 3. vasárnap: a kenethozó asszonyok

Ha keresztény nőnapnak kellene a liturgikus évben helyet keresni, alighanem ezt a vasárnapot választanám. A nők ma is, Jézus korában is, másként viselkedtek halottjaikkal, mint a férfiak. Mi könnyebben napirendre térünk a halál felett. A nők nagyobb áldozatra képesek az élőkért is, a holtakért is. Így történt Jézus esetében is. Az apostolok beletörődtek a halál tényébe. Ha meghalt, nincs mit tenni. És elindultak hazafelé. Nem így az asszonyok. Ők nem felejtenek ilyen könnyen. Alig várják, hogy hajnalodjon, és sietnek megmutatni szeretetüket a halottnak éppen úgy, mintha élne. Érdemes számba venni az asszonyok jelenlétét és szerepét Jézus életében. Máriát, egy fiatal lányt választja ki az Isten, hogy az édesanyja legyen. Ő lesz az az ajtó, mely az eget és a földet összeköti, melyen keresztül az Isten Fia a földre lép. Az ő gondoskodása neveli föl Jézust földi értelemben. Asszonyok gondoskodnak róla nyilvános működése három esztendejében is. A halálos ítélet tárgyalásán – Pilátus házában – csak egy asszony: Pilátus felesége, – mer szót emelni érdekében. S ahogyan a földre érkezett, úgy megy el az életből: édesanyja ölébe teszik, amikor leveszik a keresztről, hogy aztán sziklasírba helyezzék. Nők lesznek majd feltámadásának első hírnökei is, bár tele vannak félelemmel: Ki hengeríti el a követ a sír bejáratától? Az apostolok – akik elfutottak Jézus mellől a bajban, és csak János áll közülük a kereszt alatt – kinevetik a feltámadás hírét hozó, tőlük sokkal bátrabb asszonyokat. A mai világ is sokszor kinevet, kigúnyol, elutasít, megfenyeget minket. Az apostolok is bezárkóztak félelmükben. Az asszonyok is féltek, vagy elmenekültek. A félelem az ördög hálója. Aki ebben vergődik, nem tud elindulni Jézus felé. Nem látja meg az üres sírt, a feltámadásnak nem lesz hírvivője. Sok embert visszatartanak ma is félelmek, áltudományok, hazugságok, hamis propagandák. Kaifás mai utódai is sokat fizetnek a hazugságokért. Hiába üres Jézus sírja, és hirdeti az örök feltámadást, ha a szívemben nincs hely a föltámadottnak. A bűneim kiszorítják őt. Rossz szokásaim nem engedik, hogy formáljak az életemen. Krisztus feltámadása mindent átrendez. Az apostolok, az asszonyok értékrendjét. De nem szünteti meg a szabadságukat A vagyon, a hatalom, a tudás, az öröm, a kultúra, a munka – ugyanaz marad. De visszasorolódnak a feltámadás hite mögé. A feltámadás fényében a földi értékek elsápadnak, mint az utcai lámpák fénye a felkelő nap sugarában. Ugyanezt lelki értelemben is megéljük. Félelmeink is bátorsággá változnak testi-lelki szenvedéseink erőforrássáválnak akaratunk számára, ha hittel éljük át azokat. A megaláztatás, a kudarcok, a reménytelen betegségek jelentéktelen semmiséggé válnak az Isten országában. Tanúságtevőkké kell válnunk, mint a kenethozó asszonyoknak. Fegyverrel nem lehet terjeszteni a kereszténységet. Fegyverrel válaszolnak rá. Lásd mohamedán hódítások. Erőszakkal sem, mert erőszak születik belőle. Lásd reformáció, keleti egyházszakadás, vallásháborúk. A meddő viták taszítanak. A szeretet, a hívő tanúságtétel az, ami vonz. Ne panaszkodjunk. Ha a kenethozó asszonyok panaszkodtak volna, akkor el sem indulnak: Őrök, kő, … akadályok sora állt előttük. Saját pénzből kenőcsöt vettek. Nem törődtek a főtanács határozatával. A hitük és a szeretetük erősebb volt a félelmüknél. Bátrakká tette őket. Nem számolgattak, hanem cselekedtek. Ugyanez az erő mozgatta Arimateai Józsefet, amikor elkérte Pilátustól Jézus testét. Pedig a Főtanács tagjaként kockáztatta, hogy amiatt kizárják ebből az előkelő testületből. Ez az erő mozgasson minket a hitből fakadó cselekedetekre.